VILLÁMEMBEREK

Világszerte minden évben több száz ember halálát okozza villámcsapás, ám sokan vannak, akik túlélik a katasztrófát. Míg egyesek élő villámhárítóként működnek – évente több balesetet is elszenvedve – addig másokkal egyenesen csodát tehet egy-egy villámcsapás!

1918 februárjában az angliai illetőségű Summerford őrnagyba csapott bele a villám. A férfi lerepült a lováról és deréktól lefelé hetekre megbénult. Sosem jött igazán rendbe, ezért kérte a nyugdíjaztatását és Vancouverbe költözött. 1924-ben villám csapott abba a fába, amely alatt horgászott. Ekkor az őrnagy bal oldala bénult meg, majdnem két évre. Amikor visszanyerte egészségét, 1930-ban ismét eltalálta egy villám, ezúttal végleg tolókocsihoz kötve a férfit. Érdekes, hogy halála után, 1934-ben, villám csapott a sírjába is, teljesen tönkretéve azt.

Edwin Robinson amerikai postás 53 éves korában közúti balesetet szenvedett. Súlyos fejsérülése következtében megvakult és részben elvesztette a hallását. Kilenc évvel később Portland külvárosában álló háza udvarán belecsapott a villám. Az idős férfi összeesett, és majd fel órán át eszméletlenül hevert a földön. Az orvosok szerint egyetlen szerencséje, hogy gumitalpú cipő volt rajta; ennek köszönhette az életét. Az igazi csoda azonban az volt, hogy amikor a kórházban magához tért, újra látott és remekül hallott.

Az amerikaiaknak úgy tűnik, szerencséjük van a villámokkal, hiszen a következő eset is náluk történt, a Kentucky állambeli Daytonban. A 61 éves James Harrist szokásos reggeli sétája során érte a villámcsapás. Ő is elájult, és arccal a földre borult. Néhány másodperc múlva azonban magához tért, de meglehetősen rossz állapotban volt. Haja teljesen leégett, állkapcsa két helyen eltört, testén több zúzódás és égési sérülés keletkezett. Viszont az eset óta sokkal jobban lát.

Vannak persze kevésbé szerencsés villámsújtotta emberek is, akik egyszerűen “csak” túlélik a lehetetlent. A Mississippi állambeli Betty Jo Hudson szinte vonzza a villámokat. Az ötvenes években, még Miss Hudson gyermekkorában több villámcsapás érte a házukat. Az utolsó 1957-ben, amikor a ház teljesen leégett. Később a lány férjhez ment, ám új otthonát sem kímélte a katasztrófa. Szinte évente belecsapott a villám a házukba, sőt egyszer a kutyájukba is. Betty Jo sohasem sérült meg, de jó néhány esetben a villám csak centiméterekkel vétette el.

A Virginia állambeli Roy Sullivan valóságos eleven villámhárítóként működött. Harminchat éven át dolgozott parkőrként, és ez idő alatt hétszer csapott belé a villám. Először 1942-ben; ekkor elveszítette egyik lábujját. Huszonkét évvel később leégett a szemöldöke, 1970-ben pedig megperzselődött a bal válla, de érdekes módon a villám távozásának helye nem volt látható testén. 1972-ben Sullivan már előrelátó volt, és egy vödör vizet tartott a kocsijában, amikor abba belecsapott a villám. A parkőrnek lángra lobbant a haja, de “villámgyorsan” el is oltotta. 1973-ban ugyancsak az autóba csapott a villám, melynek következtében Sullivan a szélvédőt áttörve, három métert repült. Egyetlen bordatöréssel megúszta a dolgot. 1976-ban a bokája tört el, ekkor öt métert repült, miután ismét a bal vállába csapott a villám. Egy évvel később horgászás közben érte a baleset, bár mint mondta, megpróbált elfutni a villám elől. Ekkor mellkasi és hastáji égési sérülésekkel került kórházba. Az eset után Sullivan úr csak napsütéses időben volt hajlandó kimozdulni házából.